Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
szorongva

Ta-lán(y)!

Kádár-Szigeti Annamária · 3 éve
Ta-lány lány. Szeretem a szivárványt, a gyerekeket, a zűrzavart, a sok embert. Meg a "szürkeidőt", a csendet és a magányt is. Szeretem a fentet a lentet, a festett meg festetlent. A lelket a testet. A tegnapot a holnapot, a mát! 
Életem legmeghatározóbb pillanataiban olyan találkozásokban volt részem, amik meghatározzák a létem. Az első ilyen vakrandi a Halál volt. Gyerekként tekintettünk egymás könnyes szemébe. Ő azért sírt, mert az a dolga ami,és én szintén. Amikor elvitte apukámat  jelen voltam, haragudtam nagyon. Ma már nem haragszom.
A második nagy buli a Csalódás volt, amikor az első szerelmem hazudott. Nem haragszom,hiszen tőle tanultam meg észrevenni a harmadik találkozást, aki a Szerelem. Nagyon hálás vagyok érte. Vele pedig megélhetem, a nőiességem legjavát s egyben a legcsodálatosabb találkozásomat... az Anyaságot!
A kisfiam létezése,pedig örök...amíg én és a valóságom létezik,ő jelen lesz...s talán minden pillanatom hordozója, fényem vivője, életem harcosa!
Ezek formáltak engem, ÉNNÉ, önmagammá.
Nem régiben felütötte a fejét életem új próbatétele, egy misztikus betegség, ami olyanra volt képes, mint még semmi és senki....
Megállított. Arcon csapott, kiszedte a lelkem a testemből,és nem uralkodik az elmém.
Ta-lány lány voltam mindig is. Találkozásaim után újra és újra raktam össze darabjaim. Valahogy mindig összeállt. Megoldottam a "Ta-lányt".
De most keresem a rejtvény rejtekén a lányt, az embert, s közben igyekszem felhívni mások figyelmét...
csak még nem tudom pontosan mire!
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
Kádár-Szigeti Annamária
Együtt élek a szorongással. Amikor úrrá lett rajtam, hogy az életem történései éppen ellenkezőek a szándékaimmal kialakult egy "betegségem", ennek tüneteként kezelik a pánikot. Ebben nem hiszek. Megmaradt méltóságom hiszi azt az igazságot, sőt tudja, ordítja az arcomba, hogy nincs betegség, csupán erős lelkem térdre kényszeríti a testem, hátha akkor már komolyan veszem magam! Úgy döntöttem elhúzódom a világtól és kísérletet teszek egy hónapot eltölteni magammal, hazugságok és megfelelési kényszerek nélkül. Szembenézve a betegségemmel nem érdekelve, hogy ki és mit gondol!